Természetemből adódólag, alapból kissé szkeptikus vagyok azzal szemben, amit mások rögzített dolgoknak / tényeknek / vitathatatlan igazságnak mondanak, mivel ez általában az érme egyik oldala, és azok a dolgok / ötletek, amelyek határozottak és megkérdőjelezhetetlenek egy bizonyos személy / csoport / társadalmi réteg számára, az esetek 99%-ban csak alternatív igazságok. (Márpedig Trump óta tudjuk, hogy az alternatív igazság az nem feltétlenül jó.)

2011-ben hallottam először a menedzserbetegségnek titulált BURNOUT szindrómáról, amikor valamelyik német focicsapat edzője azonnali hatállyal lemondott, mert kiégett. Akkor hirtelen megtelt ezzel a média és olvasgattam róla néhány cikket, de akkor még elég gyerekcipőben volt a kutatás, én is a karrierem elején volt, nem igazán gondoltam arra, hogy valaha is érinthet a dolog. Aztán rá 4 évre egy olyan pár hónapos hajtás után, amikor gyakorlatilag hajnaltól éjjelig dolgoztam és a pihenés is arról szólt, hogy projektterveket updatelgettem, egy reggel nem tudtam felkelni az ágyból. Felültem, forgott velem a világ, elkezdtem sírni és 4 napos szabadságot vettem ki. Ekkor határoztam el, hogy változtatni kell. Munkáltatót, közeget, várost, mindent. Akkoriban ez segített.

Minden nap újabb és újabb információt tudunk meg arról, hogyan tudunk valamit azért tenni, hogy a környezetünk védelmére siessünk, hogyan tudjuk az ökológiai lábnyomunkat csökkenteni, azaz hogyan legyünk tudatosan zöldebbek. Lehet szimpatizálni a Greta Thunberg féle mozgalommal avagy sem, a lényeg azon van, hogy aki 2019-ben nem gondolkodik el ezen a témán és egyénileg nem próbálkozik valamit tenni, az sajnálatos módon egy ökör.

A környezetbarát gondolkodás mostmár a társadalom minden rétegébe beágyazódott és innovációs törekvésekre kényszeríti a nagyobb cégeket és üzletláncokat is, főleg az olyan bizniszeket, amelyektől a fogyasztói követelik a környezettudatosabb működést. Így születnek bizonyos megaprojektek és így kerül szóba a projektmenedzsment itt is. Újításra van igény, ígyhát egy programot (több projekt csoportosítva) vagy projektet kell elindítani. Lássunk 5 említésre méltó ilyen zöld projektet a világból :

Sziasztok!

Ahhoz, hogy egy kicsit közelebb hozzam az olvasóimhoz a projektmenedzsment és vezetőképző témákat, szeretném felajánlani egy ingyenes internetes webinar lehetőségét. Az előadás max 1 órás, internetes webinar formában történne, természetesen ingyenes és a végén lesz idő kérdésekre is.

Ma reggeli facebookos scrollozgatás közben, megakadt a szemem egy barátom posztján, amiben Piers Morgan brit műsorvezető beszél a Snowflake generációról, arról hogy egy olyan generációt nevelünk ki, akik egy burokban élnek, soha nem tapasztalhatják meg a vesztesek pozicióját, mindenki mindig nyertes, ha egy versenyben 25 helyre érnek be, akkor is medált kapnak, így nem alakul ki a kompetitív szellem bennük, nem versenyeznek semmiért, viszont folyamatosan szoronganak, mert a valós élet nem az, amire készítik őket. Nos, legtöbbször Piers Morgannel nem értek egyet vagy legalábbis a stílussal, ahogy előadja a mondanivalóját, de ez nem változtat azon, hogy szerintem most fején találta a szöget. Itt látható a teljes Q&A :

A jó menedzser - innentől illetjük még Főnök, Főni, Góré, Király és egyéb pejoratív jelzőkkel - nem ott kezdődik, hogy jól tud emaileket küldözgetni. A jó Főnök nem az, aki nagyszájjal tud feladatokat kiosztogatni. A jó Főnök nem az, aki mindenért lehúzza a beosztottat, aki a hibákért leordítja a fejed és aki túlóráztat, mert megteheti. A jó menedzser az, aki védőpajzsként feszül az emberei fölé és nem engedi, hogy a fentről jövő fekália az emberek nyakába ömöljön és elvonja a figyelmüket a munkától. A jó menedzser segít, ha bajban vagy és érdeke az, hogy tovább fejlődj, tanulj és egyszer jobb legyél nála is. Mert a jó menedzser önzetlen és önfeláldozó, mert magából kiindulva tudja azt, hogy ha az emberekkel nem vagy jó vagy legalábbis igazságos, akkor nem várhatsz el lojalitást és teljesítményt. Na, de menjünk bele a részletekbe. 

Sharing is caring

Karrierem során volt olyan projekt, ahol már a kezdeti fázisban szinte napi rendszerességgel frissítettem a projekttervet és Sharepointra feltöltve, az összes projektben résztvevő csapattal megosztottam azt, folyamatosan küldve az értesítéseket minden ápdétről. A főnököm egyszercsak besokallt és leszólt, hogy miért zavarok össze mindenkit azzal, hogy naponta frissítem a tervet és megosztom másokkal is, miért nem várok addig, amíg az teljesen ki van dolgozva és jóvá van hagyva a főnökség által és csak akkor osztom meg a többiekkel.

Nos, elsősorban a projektterv egy élő dokumentum, ami mindig változik, ahogy mindig újabb és újabb dolgokat tudunk meg a projektről és az elvégzendő feladatokról. Ebben az esetben például kifizetődőnek tűnt a korai kommunikáció elkezdése, ugyanis időben értesültek bizonyos csapatok arról, hogy milyen feladatok várnak rájuk és mikor, így könnyebben tudtak tervezni ők is. Ugyanakkor egy másik menedzser megköszönte, hogy idejében tudomására hoztam a terveket, így volt idejük beletenni olyan aktivitásokat, amikről mi nem is tudtunk, hogy véghez kell vinni. 

Őszinteség mindenek felett

Az eszközök szükségesek és létfontosságúak a projektvezetésben. De ne feledjük, hogy Te vagy a legjobb projektvezetési eszköz. Hogyha bizonyos alapvető dolgokat helyesen végzel, akkor azok az eszközök csak segítenek a csúcsra jutásban és az igazi sikert önmagadnak köszönheted. Ergo, hogyha nem fektetsz hangsúlyt azokra a bizonyos alapvető dolgokra, akkor saját sikertelenségedben fogsz fürödni, hiába az összes trendi meg fancy eszköz, a Jira storyk meg a project boardok, színes huncutságok nem mentenek meg a csúfos kudarctól. 

Rengeteg megközelítés van, a hivatalos meghatározása az alábbi fotón, de a gyakorlatban nehezebb ezt összerakni. Mert amíg a Projektmenedzser (ezután PM) megbízást kap egy projekt szállítására, azt úgy kell elképzelni, hogy kapsz egy autót, kormány nincs benne, a motor is hiányzik, ellenben van benne pedál és egy majdnem használhatatlan botkormány, aztán bedobnak egy Forma 1-es versenybe ÉS el is várják, hogy sikeresen teljesítsd az összes időmérőt meg a versenyt is.