2011-ben hallottam először a menedzserbetegségnek titulált BURNOUT szindrómáról, amikor valamelyik német focicsapat edzője azonnali hatállyal lemondott, mert kiégett. Akkor hirtelen megtelt ezzel a média és olvasgattam róla néhány cikket, de akkor még elég gyerekcipőben volt a kutatás, én is a karrierem elején volt, nem igazán gondoltam arra, hogy valaha is érinthet a dolog. Aztán rá 4 évre egy olyan pár hónapos hajtás után, amikor gyakorlatilag hajnaltól éjjelig dolgoztam és a pihenés is arról szólt, hogy projektterveket updatelgettem, egy reggel nem tudtam felkelni az ágyból. Felültem, forgott velem a világ, elkezdtem sírni és 4 napos szabadságot vettem ki. Ekkor határoztam el, hogy változtatni kell. Munkáltatót, közeget, várost, mindent. Akkoriban ez segített.

Na de lássuk miről is szól ez a burnout vagy kiégés szindróma, amire hajlamosak vagyunk legyinteni egyet. Az ma már köztudott, hogy olyan emberek vannak kitéve ennek, akik hosszútávon folyamatosan stressz alatt dolgoznak, nagy felelősségnek vannak kitéve, hosszú munkaidővel dolgoznak és felelősséggel tartoznak másokért is, akiket agyonnyomnak az adminisztratív terhek, az extra igénybevétel, a kevés elismerés és az elégtelen intézményi támogatás is mind kockázati tényező.

Egy projektmenedzser folyamatosan stresszhelyzetben van, mert ő felelős egy projekt sikeréért vagy kudarcáért. Mindegy, hogy három vagy háromszáz ember tartozik alá és azok nem végzik megfelelően a munkát, a balhét a projektmenedzser viszi el. Időre kell kész lenni, bele kell férni az adott pénzügyi keretbe és jól megszabott minőségi munkát, terméket, szolgáltatást kell szállítani, mindeközben másokat menedzselve. Szóval amíg egy projekten dolgozó valaki délután 4-kor összecsukja a laptopot és hazamegy, a projektmenedzser még este is ott görnyed, számításokat végez, hogy időben, pénzben, minőségben minden megfelel-e a terveknek és ha nem, akkor hogyan lehet helyrehozni. Kommunikál, e-maileket ír, to-do listát állít össze, kockázatelemzéseket dolgoz ki, jelentéseket ír különböző szintű hallgatóságoknak és előkészíti a munkát másnapra, hogy a csapat minél hatékonyabban végezhesse a munkáját. 

Mindezek mellett, talán az emberi tényező az, ami a legfárasztóbb egy projektmenedzsernek. Mivel emberekkel dolgozunk és az időn nagyrészét a kommunikáció teszi ki, a problémamegoldás a munkánk alapja. Minden embernek vannak problémái, ezt pedig legtöbbször a projektmenedzsernek kell megoldani különböző kommunikációs fogásokkal és menedzsment stratégiákkal. Egy hatékony PM sosem veszíti el az önuralmát, mindig hideg fejjel és racionálisan hoz döntéseket. Kénytelenül is, de átvesszük az embereink érzelmi terheit. Ezért van az, hogy az amúgy kommunikatív és outgoing típusú projektmenedzserek a szabadidejükben legszívesebben elvonulnak másoktól és csak magukban szeretnének lenni, terhesnek találják a társasági életet és fárasztónak a fölösleges társadalmi interakciókat. Ez egy idő után már a családi, baráti és párkapcsolati interakciók kárára is megy.  Nagyon furcsa ez, mert napközben teljesen funkcionális, hiperaktív ember vagy, de amint egyedül maradtál és letetted a munkát, azonnal jön a para és legszívesebben elbújnál a világ elől, rengeteg alkohollal vagy kábítószerrel vagy bármivel, ami egy kicsit az élét leveszi ennek az egész őrületnek, ami folyamatos pörgésben tart lelkileg és kattog az agyad 24/7.

Milyen következményei lehetnek a kiégésnek? 

A legáltalánosabb tünetek közé az állandó fáradtság, illetve kimerültség, a tartós alvási zavarok, a koncentrációképesség csökkenése, a szaporodó munkahelyi hibák, a különböző szív- és gyomorpanaszok, a hátfájás, a szédülési rohamok, továbbá a belső nyugtalanság, illetve feszültség, a félelem, továbbá a kiüresedés érzete, valamint az érdeklődés hiánya tartozik. A kiégett személy végtelenül fáradt szellemileg, lelkileg és testileg. Úgy érzi, képtelen bármilyen hasznos tevékenységet folytatni, sem fizikai ereje, sem kellő motivációja nincs hozzá. Emberi kapcsolatai elsivárosodnak a letargia miatt. Nem csak középkorú vagy idősebb, megfáradt dolgozók „sportja” ez, ma már fiatal menedzserek, ügyfélszolgálati munkatársak is szenvedhetnek tőle, akik nem bírják az állandó teljesítménykényszerrel járó bénító stresszt. Mint minden lelki eredetű betegség, közvetve a kiégés is súlyos, néha végzetes testi kórok okozója lehet: szív- és érrendszeri problémák, cukorbetegség, gyulladásos szervi panaszok léphetnek fel. A legsúlyosabb, végső fázisban az öngyilkosság sem ritka. Ide társulnak idővel a pánikrohamok, az elszigetelődés, az emberi kapcsolatok leépülése, alkohol vagy szerhasználat. Nem találtam  elhalálozási statisztikát, ami kimondottan a menedzserekre van lebontva, de ha valakinek van, szívesen fogadom és beépíteném ide, hogy teljesebb képet kapjunk a dolog komolyságáról.

Nos, mit tehetünk ellene? Előszöris be kell látnunk, hogy bajban vagyunk és segítségért kell folyamodnunk. Orvoshoz, terapeutához, mentálhigiénés szakemberhez, mindegy, csak induljunk el a jó úton. Szeretnék tanácsot adni, de nem tudok, nálam például folyamatosan a határokat feszegeti a burnout, de eddig még sikerült kordában tartani. 

Honnan ismerjük fel, hogy megjött Burnout barátunk?

Amikor elkezdjük elhanyagolni személyes szükségleteinket, nem figyelünk oda fizikai és érzelmi szükségleteinkre, mert meggyőződésünk, hogy áldozatot kell hoznunk céljainkért vagy összeütközésbe kerülünk önmagunkkal és környezetünkkel anélkül, hogy tudatosítanánk, mi a probléma. Megjelennek a testi tünetek: fejfázás, izomfájdalom, emésztési panaszok, álmatlanság, légszomj, bőrproblémák, testsúlygondok, elhízás vagy krónikus fogyás. 

Átalakulóban a gondolkodásunk, kezdjük elveszíteni a kapcsolatot önmagunkkal és a barátainkkal. Nincs idő a kikapcsolódásra. Minden figyelmünk a feladatokra irányul, érzelmileg kiüresedünk. Korábbi rokonszenves énünk eltűnt, helyét egy cinikus, kötekedő, agresszív idegen vette át. Növekvő problémáinkat az időhiányra és a túl sok munkára fogjuk. Nem vagyunk tudatában annak, hogy teljesen megváltoztunk, és annak sem, hogy ennek milyenek a következményei.

Kerülni kezdjük az embereket a magánéletben és a munkában is. Elönt minket a reménytelenség, céljaink összekuszálódnak. Redukálódó kapcsolatainkat bizalmatlanság és sértődöttség jellemzi, kezdünk elmagányosodni.

Drasztikus érzelmi változások következnek, egyre frusztráltabbak és dühösebbek vagyunk, váratlanul félelem, sírógörcs törhet ránk, felfokozott helyzetekben kiabálunk, csapkodunk. Elönt minket a gyanakvás és a paranoia. Alkoholban és más tudatmódosító szerekben, falási rohamokban kereshetünk vigaszt.

Elveszítjük régi önmagunkat, környezetünk aggódni kezd a látványos változás miatt. Már semmi nem érdekel vagy motivál minket. A kínzó űrt önpusztító magatartással próbáljuk betölteni (alkohol, drog, pronográfia, szerencsejáték). Életünk elveszíti értelmét, kételkedni kezdünk önmagunkban.

Észleljük, hogy elöntött minket a depresszió, de már nincs erőnk, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és feltárjuk ennek okait. Megpróbálhatunk új lendületet venni, és megint bizonyítani, de nem tudunk koncentrálni, fáradtak vagyunk, egyre elönt az unalom és a reménytelenség. Nem látunk már semmilyen kiutat.

Ezek ha bekövetkeztek, akkor bajok vannak. Mindenképp szakemberhez kell fordulni. Az Index.hu által biztosított nyilvánosság elég sok emberhez eljuttatja a blogposztjaimat, több ezren szoktátok olvasni. Kíváncsi lennék rá, hogy ki élt már át burnout-ot és hogyan kezeltétek? A komment szekcióban várom a feedbacket.

A blogposzt megírásához használtam a Wikipedia kiégés szócikkét és a karrierplusz.jobline.hu témába illő cikkét.