Ma reggeli facebookos scrollozgatás közben, megakadt a szemem egy barátom posztján, amiben Piers Morgan brit műsorvezető beszél a Snowflake generációról, arról hogy egy olyan generációt nevelünk ki, akik egy burokban élnek, soha nem tapasztalhatják meg a vesztesek pozicióját, mindenki mindig nyertes, ha egy versenyben 25 helyre érnek be, akkor is medált kapnak, így nem alakul ki a kompetitív szellem bennük, nem versenyeznek semmiért, viszont folyamatosan szoronganak, mert a valós élet nem az, amire készítik őket. Nos, legtöbbször Piers Morgannel nem értek egyet vagy legalábbis a stílussal, ahogy előadja a mondanivalóját, de ez nem változtat azon, hogy szerintem most fején találta a szöget. Itt látható a teljes Q&A :
De miért is beszélek erről egy Projektmenedzsment blogon? Nos, ahogy a Facebookon is kifejtettem, szerintem az egyik legfontosabb dolog az ember életében (gyerekkortól kezdődően), hogy megtapasztalja a kudarcot, megtudja milyen vesztesnek lenni és hogyan kell ezt feldolgozni, levonni a tanulságokat, elraktározni a következtetéseket és legközelebb felhasználni azokat, hogy mégegyszer ne végződjön kudarcban, amit tesz. Jól hangzik, nem? Persze ezt nagyon kevesen teszik tudatosan. A projektek világában például, legtöbbször nem egy leszállított végtermék a legértékesebb, hanem a közben tanult leckék, a Lessons Learned a legfontosabb. Miért? Ahogy az előbb leírtam : pl ha egy új terméket kell egy gyárnak szállítania a semmiből, akkor fejlesztésen kell végigmennie. A fejlesztés során elkerülhetetlen hibákat ejteni, rossz útra térni a tervezéssel, azt kijavítani stb, ami mind időbe és anyagba, tehát sok pénzbe kerül. De ha a tanult leckéket levonják, dokumentálják és elérhetővé teszik, akkor a következő mérnökcsapat már azzal kezdi a következő fejlesztést, hogy elolvassa az előző csapatok javaslatait, okul azok hibáiból és igyekszik elkerülni azokat vagy legalábbis minimalizálni az esélyét annak, hogy újra elkövetik az elődök hibáját. Ergo : idő, anyag, pénz spórolás, tökéletesebb végtermék és mindenki boldog. Viszont gondoljunk bele, ha ezeket a tanult leckéket nem dokumentálják, a munkások kicserélődnek, a mérnökök elmennek, semmi nyoma nem marad, hogy milyen nehézségekbe ütköztek. Igen, akkor megismétlődik minden, talán veszélyeztetve is a cég fennmaradását.
Nos, szerintem az életben is ilyen módon kell eljárni, folyamatosan tanulni a hibáinkból és levonni a végkövetkeztetéseket. De ahhoz, hogy erre képesek legyünk, meg kell tapasztalnunk néha, hogy milyen arcra is esni és onnan segítség nélkül felállni.