Természetemből adódólag, alapból kissé szkeptikus vagyok azzal szemben, amit mások rögzített dolgoknak / tényeknek / vitathatatlan igazságnak mondanak, mivel ez általában az érme egyik oldala, és azok a dolgok / ötletek, amelyek határozottak és megkérdőjelezhetetlenek egy bizonyos személy / csoport / társadalmi réteg számára, az esetek 99%-ban csak alternatív igazságok. (Márpedig Trump óta tudjuk, hogy az alternatív igazság az nem feltétlenül jó.)

Miért mondom ezt?

A napokban egy kicsivel több időm volt a szokásos üzleti publikációkat átlapozgatni, amlyeket menedzsment, csapat motiváció, vezetés témában szoktam olvasgatni és mindegyik tele van olyan cikkekkel, amelyek a siker kulcsát kínálják a hatékony menedzseléshez, a kiváló üzletvezetéshez stb. Talán év vége a retrospektívák ideje kéne legyen és ezt a nagy motivációt év elejére hagyni, de lehet, hogy idejében készülnek már a 2020-as sikerekre felkészíteni az olvasók gondolkodásmódját. Természetesen ahogy lenni szokott, ezek a cikkek nagyon általánosítóak és kevés bennük a konkrétum, szóval gondoltam hozzáadom a saját tapasztalatból adódó véleményem is, hátha valakinek segítségére lesz.

2014-ben business leader voltam egy egész nagy csapat projektmenedzsernek az IBM-ben, ami egy kiváló lehetőség volt a tapasztalatszerzésre. Egyszerre az emberek, akik azelőtt kollégáim voltak, hirtelen a beosztottaim lettek és ki kellett dolgoznom a saját menedzsment rendszerem ahhoz, hogy hatékonyan tudjam egyensúlyozni az embereim és a businesst. 

Mindent elolvastam a témában, amit lehetett, a TIMES magazin által ajánlott 25 legjobb könyvet menedzsment témában, a Harvard Business Review összes cikkét arról, hogyan kezeljem az emberi kapcsolatokat business közegben, hogyan szállítsam le hatékonyan a business által kitűzött célokat és mégis legyenek az embereim is elégedettek stb. Szóval hirtelen éreztem a terhét annak, hogy bizony itt példát kell mutatni, de az még nem elég, hanem úgy kell menedzselni, hogy a káposzta is megmaradjon és a kecske is jóllakjon. Nemsokára rájöttem, hogy olvasni jó, a gyakorlattal viszont bajok vannak. Miért? Mert az emberek mindegyike egy külön egyéniség és úgy kell egy harmónikus csapatszellemet teremtened, hogy mindenki kétség nélkül kövessen és ne kérdőjelezze meg a leadershiped. Különböző módszereket próbáltam ki. Ha túl kedves és megértő voltam, akkor azt kihasználták. NAGYFŐNÖKÖSKÖDÉS sem ment, szóval azt is hamar elvetettem. A kettőt keverni sem volt túl sikeres, ezt már a görbe szombat estékből megtanultuk (kikacsint).  Ígyhát leültem és azon gondolkodtam, hogy én milyen típusú vezetőt követnék feltétel nélkül? A válasz elég hamar jött : egy menedzser ne akarjon a barátom lenni, a főnököm az a főnököm. Nem várom el tőle, hogy bratyizzunk, kocsmázzunk, sztorizgassunk. Adjon munkát, mutasson irányt, segítsen a cél felé és legyen fair. EZ AZ! LEGYEN FAIR! Világosodtam meg, mint az egyszeri buddhista Dobogókőn. 

Igyekeztem a méltányosság elveit követni és fair lenni minden esetben egész évben, ami bizony elég nehéz dolog és rengeteg önvizsgálathoz vezet, de mindenképp egy olyan út, ami kifizetődő. Év végén, amikor a beosztottak anoním feedbacket adnak a főnökükről, az enyém az volt, hogy : kemény, de fair. Mission accomplished! Ez nekem többet ért visszajelzésben, mint százoldalas litániák.

Amint írtam, nem könnyű fairnek lenni, rengeteg sok munka van mögötte és rengeteg harc önmagaddal, sok tépelődés és mérlegelés. Rengeteg gondolkodást és tervezést is igényel. De a végkövetkeztetés az, hogy megéri fairnak lenni. Sokkal többet lehet elérni az embereiddel, hogyha fair vagy velük szemben. Más részlegek és más cégek is másképp kezelnek, hogyha fair vagy velük szemben. 

És a végkövetkeztetés végkövetkeztetése, azaz a híres 5 pont :

Légy fair és olyan vezetővé válsz, akit szívesen követnek és bízni fognak benned. A többi is fontos, de másodlagos ehhez képest. (Természetesen az én véleményem szerint)